Kóber György blogja

Kóber György blogja

Gondolatok a nevelésről

2018. május 29. - Kóber György Márk

Évek óta keringenek különböző weboldalakon és blogokon, hogy

 a liberális nevelés megbukott. 

 

gondolkodas.jpg


Ez a mondat a mai "illiberális" és "régi vágású kereszténydemokrácia" idején nagyon hangzatos, azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, akkor akár józan paraszti ésszel is rájöhetünk, hogy ez több szempontból is egy baromság.

Ahogy Vekerdy Tamás is mondta:

Liberális szülő, liberális nevelés, ez hülyeség, ilyen nincs. Többé-kevésbé odafigyelve a gyerekre kell együtt élni vele. Nem nevelni, mert nevelés voltaképpen nem létezik. Önmagammal azonos hatékony együttélés van csak. A gyerek úgyis azt veszi le belőlem, aki én vagyok, nem azt, amit prédikálok.

Ahogy Jean-Jacques Rousseau is mondta: "Adj szabadságot a gyerekednek!" Tehát adjunk teret gyermekeinknek a kibontakozásra. Azonban Rousseau ehhez azt is hozzátette, hogy "Adj keretet!". És sokan itt rontják el. Nem adnak egyértelmű kereteket gyermekeiknek és ezzel már meg is van a káosz.

Óvóbácsiként ezt sajnos sokszor tapasztalom. A szülők többsége igyekszik mindent megadni a gyermekének, és igyekeznek (szerintük) szabadságot is adni nekik, de sajnos a határok kijelölése elmarad. Én pedagógusként igyekszem folyamatosan azt a nevelési elvet szem előtt tartani, hogy bár a gyermeknek vannak választási lehetőségei, mégis szabályozott kereteken belül kell mozognia, és, ha ezt nem tartja be, akkor lehetnek szankciók is, amelyekkel azonban szintén tisztában kell lennie.

Sajnos a legtöbben ezt az egyébként a valóságban jól működő módszert keverik azzal,

 hogyha mindent ráhagyunk a gyerekre és nincs szabályrendszer, azt nem liberális   nevelésnek, hanem anarchiának nevezzük... 


A nevelés egy hihetetlenül komplex folyamat, amely a valóságban egy olyan együttélésnek kellene lennie, amelyben a szülő támogató személyisége mellet, a gyermeknek saját maga kell, hogy felfedezze, megértse a világot. Ez sok szülőt, gyermeket és pedagógust egyaránt rengeteg kihívás, probléma és megoldáskeresés elé állítja. Ne legyünk túl szigorúak se magunkkal, egy gyermek (fel)nevelés nem könnyű dolog, ugyanakkor a teljes ráhagyás sem tesz jót egyikünknek sem.


Tehát jó lenne, ha valahol az aranyközéputat igyekeznénk megtalálni. Adjuk szabadságot gyerekeinknek, ugyanakkor jelöljük ki azokat a kereteket is, amelyeket nekik, és nekünk is be kell tartani. Ha ebben a folyamatban a szülő-gyermek, szülő-pedagógus, és gyermek-pedagógus kapcsolatok működnek, és az emberek partnernek tekintenék egymást - ne féljünk tanulni sem egymástól, - akkor ezt a mostani helyzetet orvosolni tudjuk, és nem fognak újra fellángolni ilyen jellegű viták egymás között.

A bejegyzés trackback címe:

https://kobergyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr4913977846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.05.29. 14:58:56

Engedékenység a hasznosban, vasököl a rpssz ellen - a helyes arany középút.

A gyerek gonosz lény, s ha nem figyelünk rá, szörnyeteg lesz.

czerka 2018.05.29. 18:09:03

A nevelés helyességét, eredményét, tanulságait évtizedekkel később lehet levonni. Amikor az illető gyerek felnő és kiderül, hogy milyen ember lett belőle.

Az emberek egy része teljesen mindegy milyen nevelést kap, egy geci érdekemben, ítélkező, szűklátókörű, irigy, lelki nyomorult, pszichopata lesz belőle felnőttként. Ez genetika.
A nevelés (vagy inkább szocializáció, tehát a szülő, iskola, kortársak együttes hatása) kb. 30-40%-ot tud alakítani az illető személyiségén.

Arth_ur 2018.05.30. 06:19:40

Túlegyszerűsítő és felszínes divat lett az elmúlt években a liberalis elvek elavulásáról, kudarcáról pampogni szinte minden téren. Ennek a lecsapódása a liberális nevelés bukását szajkózni ezen a területen is, látszólag jó ürügy, hogy a rendpártiságot, illiberalizmust, meg hasonlókat megideologizáljanak vele.
Kétségtelen Gyuri, hogy igazad van, hogy aranyközépútra lenne szükség.
A kérdés csak az, hogy hogyan lehet ezt könnyen felfogható, egyszerű üzenetként tudatosítani az emberekkel, amikor az aranyközépút, a kiegyensúlyozottság keresése a többség számára ellenszenves, elutasítandó kompromisszumot jelent.

szombi 2018.05.30. 14:36:37

A valódi arany középút ebben a felgyorsult világban, harmincéves korukra kiégett szülőkkel nem igazán kivitelezhető, így a keretek közötti, "rendes liberális" nevelés helyett marad az időt és energiát némelyest megspóroló két szélsőség:
#1: Vasököl, avagy konzervatív: veréssel, kiabálással és, büntetéssel mindent el lehet érni, még azt is amit nem. Mindenki ezt kívánná vissza, de tettekben (szerencsére) egyre ritkább.
#2: Anarchia, "nemnevelés", de akinek úgy tetszik, "liberális": mindent megkap, mindent megengedünk neki, nincsenek korlátok, mindig neki van igaza, még akkor is amikor nem, csak ne hisztizzen.
süti beállítások módosítása