A mai világban - bár jómagam sem használom a munkám során - én is elengedhetetlennek tartom azt, hogy az emberek idegen nyelveken beszéljenek, mert a mindennapi életünket is megkönnyítheti egy-egy nyelv ismerete. Azonban míg korábban a diploma megszerzését kötötték államilag elfogadott, középfokú nyelvvizsgához, addig jövőre már a felvételinél kérniük kell a papírt a felsőoktatási intézményeknek arról, hogy a felvételiző rendelkezik legalább egy idegen nyelvből középfokú (B2) komplex nyelvvizsgával.

Vagyis bemeneti követelménnyé válik a középfokú nyelvtudást igazoló papír, ami azonban akár 40-45%-kal is csökkentheti a felsőoktatásban résztvevő hallgatók, és így a potenciális diplomások számát.

Az elmúlt években legalább 90-100.000 nyelvvizsga hiányában kiadatlan diploma hevert az egyetemek raktáraiban. A kormány – észlelve a helyzet tarthatatlanságát – nagyszabású diplomamentésbe kezdett, és több milliárd forintból összebarkácsolt egy szakmailag megkérdőjelezhető programot. A diplomamentőben résztvevő diákok számára ingyenes tanfolyamokat biztosított az állam a programban résztvevő nyelviskolákban, a képzés díját viszont sikertelen vizsga esetén vissza kellett fizetniük a résztvevőknek. A program pedig annak rendje és módja szerint meg is bukott (a Speak nyelvviskola részletesen leírta az okokat), hiszen csak minden tízedik érintettnek sikerült kiváltania a diplomáját.

Bár a kormányzat átfogó vizsgálatot indított a nyelvoktatás hazai helyzetének feltérképezésére, és kész stratégiát ígért a terület fejlesztésére, a kötelező nyelvvizsga rendelet visszavonása egyelőre fel sem merült. Sőt, ahogy az államtitkár válaszából is kiderült: az oktatási kormányzat szerint minden rendben van.

És mivel jómagam is beleestem abba a történetbe, hogy nyelvvizsga hiányában nem kaphattam diplomát, így azt gondolom, hogy a saját történetem keresztül is feltudom hívni arra a figyelmet, hogy, ha már a felvételihez is kötelező lesz a nyelvvizsga, mekkora probléma lesz ez az oktatási rendszerben.

Kezdjük talán a középiskolánál. Itt még túl nagy problémáim nem voltak a tanulással. 4.8 volt az átlagom, és bár az angolt soha nem szerettem, de volt lehetőségem spanyolul tanulni, amit viszont imádtam, és egész jól is ment. Érettségikor is a spanyolt választottam, nem volt túlságosan nagy probléma a letétele, de már akkor látszott, hogy nem ez a terület az erősségem, 62%-kal ez lett a leggyengébb érettségim.

Főiskolára felvételiztem, nyelvvizsga nélkül is bekerültem, hiszen rengeteg pedagógusképzésen - óvodapedagógus szakon pedig pláne - nem túl magasak a pontszámok, mivel egyéb okok miatt nagyon kevesen kezdik el, majd fejezik be ezt a szakot, aki pedig - engem is beleértve - a pályán marad, már szinte olyan ritka mint a fehér holló. Mivel a felsőoktatási intézményeknek nem kötelező nyelvórákat biztosítani a hallgatóknak, így nekünk sem voltak nyelvóráink leszámítva azt a kb. 20 embert, aki nyelv-specializációs volt, valamint azokat a német-nemzetiségi szakon tanulókat, akiknek már akkor is bemeneti követelmény volt a német nyelvvizsga - ez az évfolyamom körülbelül 25%-át tette ki.

Én már a főiskolás éveim alatt jártam különórákra angolból (habár ahogy korábban említettem soha nem volt a szívem csücske, de olcsón csak angolt tudtam tanulni), próbálkoztam a nyelvvizsgákkal, de sajnos hiába sikerült mindig a beszélgetésem 60-70% fölött, a magnó utáni szövegértés, valamint az írásbeli nyelvtani és levélírási feladatai rendre 60, sőt sokszor 40% alatt voltak. Ez odáig fajult, hogy 6 sikertelen angol nyelvvisga próbálkozás után feladtam, azonban mivel továbbra is szerettem volna óvóbácsiként dolgozni, ezért muszáj volt valamit kitalálnom, így visszatértem a spanyolhoz. Fél év kőkemény tanulás és súlyos kiadások árán itt a harmadik próbálkozásomra meglett az írásbelim, majd negyedik alkalommal a szóbelim is.

Most pedig számoljuk ki, hogy ez nagyjából nálam mennyibe is került:

10 nyelvvizsga díja: kb. 300.000 Ft.
tankönyvek, egyéb segédeszközök: kb. 50.000 Ft.
tanfolyamok, magántanár (7 év alatt, csak átlag heti egy alkalommal számolva 1500 Ft): kb. 546.000 Ft.

De most már, ha akarnék visszaigényelhetnék 30.000 forintot az első sikeres vizsgám után. Nagy buli...

Tisztában vagyok azzal, hogy az én esetem kicsit extrémebb, de megmutatja azt, hogy, ha valakinek nincs kifejezetten jó képessége a nyelvtanuláshoz, vagy akár nem érdekli, nem használja a mindennapokban, mennyire nehéz lehet megszereznie egy olyan dokumentumot, amely lássuk be teljesen felesleges, mert nem tükröz valódi nyelvtudást, és a munkáltatók - akik kérnek idegennyelvi ismeretet - sem a papírt veszik figyelembe, hanem a jelentkező valós képességeit.

És ez a valós képesség mi lenne? Maga a nyelvhasználat és a nyelvtudás, azonban a mai nyelvvizsgarendszer nem ezen alapul, tehát nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy

Rengetegen vannak ugyanis olyanok, akiknek bár van papír a kezükben, éles helyzetben egy szót sem képesek megszólalni idegen nyelven, és vannak olyanok is - mint én - akik nem esnek kétségbe, tudnak beszélni (ami szerintem maga a lényege lenne az egésznek), de a nyelvtani részeknél nem tudnak úgy teljesíteni, pont azért, mivel élő nyelvben elmegy a hiba, és amikor beszél az ember nem arra figyel, hogy ez most tökéletes-e, hanem, hogy megértsék.

Összegezve a mondandómat számomra az egész kötelező nyelvvizsga megszerzése egy kényes dolog, de nem csak magam miatt. Sok tízezer fiatal kortársam van ugyan ebben a cipőben, hogy azért nem szerezhetnek diplomát, mert nincs nyelvvizsgájuk, a jövőre bevezetendő, már a felvételinél kötelező nyelvvizsga bevezetése csak még súlyosabban fogja érinteni a fiatalokat, ami nem csak a felsőoktatásban tanulók számát fogja csökkenteni és sok vidéki főiskola/egyetem megszűnését eredményezheti, hanem az egész ország összeomlását hozhatja a magával. Sok olyan fiatal nem fog tudni bekerülni a felsőoktatásba, akiknek ott lenne a helyük, így csak folytatódni fog a kivándorlás, a népességfogyás. Ez nem csupán rossz döntések sorozata, hanem az országban jellemző tudatos butítás egyik pontosan kidolgozott eleme, amelyet olyan emberek szavaznak meg "képviselőként", akiknek többségének szintén semmilyen papírja nincs arról, hogy beszélnének legalább egy idegen nyelvet.

És végezetül jöjjön a nem fizetett, de számomra fontos politikai hirdetés. Legyünk minél többen április 26-án a Kossuth téren, és harcoljuk ki magunknak, és minden fiatalnak a jogot arra, hogy lehetőségük legyen tanulniuk, amely kortól, nemtől, vallási felekezettől, bőrszíntől és minden másától függetlenül mindannyiunk számára fontos és elengedhetetlen, hogy az ország ne rohanjon a biztos végzete felé: https://www.facebook.com/events/1140079612833470/

Habár 5 hónappal ezelőtti nyílt levelemre és óvodai csoportomba történő meghívásomra nem érkezett válasz Kásler Miklóstól, azért bíztam benne, hogy talán valmikor egyszer betoppan az ajtón. Ehelyett egy XVII. kerületi óvodába látogatott el az emberi erőforrások minisztere. Egy darabig figyelte, mit csinálnak a gyerekek, majd még sajtótájékoztatót is tartott, elvégre egy óvodai látogatás sajtótájékoztató nélkül olyan, mint a bal kar jobb kar nélkül.

Fotó: Máthé Zoltán

"Az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme."

Drága Miniszter úr!

Nos, ha ezt tényleg így gondolja, akkor a szeptemberben bevezetett teljesen felesleges rendeleteket miért kellett gőzerővel nyáron átnyomni, miközben az Ön által is említett egészséges életmódra való nevelés és a nemzeti identitás és a klasszikus értékek továbbadása a gyermekeknek évtizedek óta a munkánk része? Vagy most ezalatt a 4 hónap alatt lett a magyar óvodai nevelés teljesen tökéletes a rendeleteknek és Önöknek köszönhetően?

Ezenkívül nem tudom, hogy miért volt annyira érdekes megemlítenie, hogy a meglátogatott csoportok megismerkedtek a fogmosás fontosságával, mivel ez is a mindennapi rutin része úgy cirka 50 éve, - jegyzem meg a körömkefe használata is, - akárcsak a mindennapos testmozgás, de azért tegyük tisztába azt, hogy a mozgásos tevékenységek akkor jók igazán, ha azt gyermekek élvezettel végzik, és nem csak "rákényszerítjük" őket azok végrehajtására. Az egszséges életmódra való nevelés keretein belül, mi például a héten nem csak fogat mostunk, hanem igyekeztünk megismerkedni egész testünk működésével, és annak "karbantartásával", gyógyításával. Ezt csak azért gondoltam megosztani Önnel, mert mégiscsak szakmájába vágó téma. Bízom benne, hogy örül neki!

Említette még, hogy "2015. szeptember 1-je óta már hároméves kortól kötelező óvodába járni. Míg 2010-ben a hároméves gyermekek 74,1 százaléka nyert óvodai elhelyezést, arányuk a 2017/2018-as nevelési évben 84 százalékra nőtt". Érezzük a két tagmondat közötti ambivalenciát? Nem azért jár több 3 éves gyermek óvodába, mert javult  rendszer, hanem mert kötelező felvenni őket úgy, hogy az óvodapedagógusok száma folyamatosan csökken. Ennek persze az az eredménye, hogy a csoportlétszámok folyamatosan nőnek és nőnek. Persze, ha a pedagógus elbír 23 gyerekkel, akkor mi az a 26 vagy esetleg 30? Igazából én sem értem, hogy miért háborgok ezen, elvégre túl vagyok fizetve a 140.000 Ft. nettó fizetésemmel, ennyiért igazán elvárható, hogy több gyermek legyen minden egyes óvodai csoportban.

Összeségében azonban ebben az egész látogatásban megint az a legvisszataszítóbb, hogy ez egy előre megrendezett és elrendezett "protokol látogatás" volt, parlamenti képviselővel, kormányközeli sajtóval, és minden egyéb kellékkel, amivel Ön és társai szoktak óvodás gyermekek közé menni. Habár ebben a műfajban Simicskó István kollégája viszi a prímet, jó lenne, ha leszoknának erről. Nem a látogatással van a probléma, hanem az, hogy valójában nem a gyermekek és az óvodában dolgozók érdeklik Önöket, hanem a gyermekekek felhasználva akarnak kampányolni, ami lássuk be, egy elég ellenszenves szokás.

Szóval fogadja el tanácsomat: kamera nélkül néha hitelesebb az ember!

U.i.: Felhajtás és sajtó nélkül, továbbra is áll Önfelé a meghívásom, és Kispest (ahol az én óvodám van) csak 25 percre van, a mai látogatásának helyszínétől! Várom szeretettel!

Üdvözlettel,
Kóber György Márk

Érlelgessük még egy kicsit Bódis József oktatási államtitkár szavait, és ugorjunk neki újra: "nemcsak kereseti lehetőségnek tekintik a pedagógusi pályát...".

Már elég régóta látom, hogy a jelenlegi kormány tagjainak vannak igen meredek kijelentései. Legutóbb Kásler Miklós szavai miatt ragadtam papírt és tollat (ültem számítógép elé): https://bit.ly/2vh1VXh, és persze azóta is lett volna miért, de az államtitkár ezen kijelentése egy újabb valóban nyomós indok arra, hogy lemenjek hídba.

Bódis József tényleg hiszi is amit mond?

Tisztelt Államtitkár úr!

Először is ez a pedagógus = tanár gondolatmeneten már tényleg nem kellene meglepődnöm, de ennek ellenére szeretném jelezni, hogy a képlet valójában, pedagógus =tanár, óvodapedagógus, tanító, bölcsödei gondozó, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, logopédus, stb, stb, stb. 

Másodszor pedig: Tényleg azt gondolja, hogy az egyébként tényleg létező pedagógushiány mellett - tudom, igyekeznek tagadni, de leírom még egyszer: PEDAGÓGUSHIÁNY VAN MA 2018-BAN MAGYARORSZÁGON -  azok, akik még a pályán vannak 90%-ban csak a fizetésért csinálják? El kell szomorítanom államtitkár úr, nem!

Persze ezzel több szempontból is foglalkozni kell. Előszőr is, úgy általában az emberek 100%-a fizetésből él, és ez a világ minden részére igaz, Kanadától Ausztráliáig bezárólag. A pék, az orvos, a villanyszerelő, a takarító, én is, de még Ön is. De ami ezzel a kijelentéssel talán a legnagyobb probléma, hogy a pedagógusok bére - jó még nem sikerült közmunkás bérre letornáznia a kormányak, - de igen alacsony. Vegyünk például engem. Én 2015 augusztus 24-én kezdtem el óvodában dolgozni óvodapedagógusként, nettó 114.000 Ft-ért, ez az összeg, jelenleg is csak 125-130.000 Ft. között mozog, de például a 30 éve pályán lévő kolléganőm fizetése is alig éri el a 180.000 Ft. nettót, amit bárhogy számolom még mindig elég sovány bér...

Lehet én élek másik dimenzióban, de bárhogyan számolom, ez még a tejjel-mézzel folyó Kánaán-jellegű Magyarországon sem elég 1 főnek például egy albérlet kifizetésére, és a mindennapi megélhetéshez.

Tudom, tudom 47.000-ből is meglehet élni, de csak egy 1 hétre nagyon szívesen cserélek Önnel munkát, és bért is, csupán azzal a célzattal, hogy valóban megértsük egymás helyzetét. Lehet, hogy Ön sem csak a pénzért, hivatástudatból lett államtitkár, bár akkor sajnos el kell fogadnia, hogy elég rosszul csinálja.

Tisztelt Államtitkár úr!

Elhiszem, hogy Önnek is a központi propagandát kell "népszerűsítenie", így nem is kérem arra, hogy gondolkodjon el legalább utólag szavain, mert pontosan tudja, hogy mi a helyzet ma az országban, és pont ezzel a megosztással igyekeznek a pedagógustársadalmat - ahogy minden más társadalmi réteget is - szétzilálni, így csak annyit kérek, hogy néha napján majd mossa le a tükröt, miután belenézett...

Vajda Zoltán barátommal napok óta nem tudjuk békében álomra hajtani a fejünket, mert rettegünk attól, hogy a kormány által becsempészett, illegális bevándorló, a hazájában börtönre ítélt Nikola Gruevski vajon mit csinál itt.

Megtalálása érdekében ma reggel 7.00-kor plakátokat szerettünk volna kirakni a Fidesz Lendvay utcai székházára, de még szinte elő se vettük a ragasztót, a székházba igyekvő egyik biztonsági őr, már leakarta tépni: https://bit.ly/2DrPDjV. Vajon mit csinált az úriember és - a második videóban látható: https://bit.ly/2PBduoE - társai, reggel 7.00-kor a Fidesz székházában?

Természetesen, hogy biztosan megtaláljuk nem csak a Lendvay utcánál jártunk, hanem meglátogattunk még néhány útba eső Fidesz és KDNP irodát. Valaki csak látta közülük Nikola Gruevskit...

Tisztelt prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr!

Kóber György vagyok, óvóbácsiként dolgozom, és tegnapi kijelentésére szeretnék reagálni. Ön szerint törvénybe kell iktatni, hogy már az óvodákban elkezdődjön a gyermekek egészséges életmódra való nevelése. Ezúton szeretném felhívni figyelmét, hogy 

Tisztelt prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr!

Értem azt, hogy valamit muszáj előhúznia a kalapból, de mielőtt bármit is tesz/mond, nem ártana, ha előtte Ön, tanácsadói, kollégái és beosztottjai utána járnának a dolgoknak. Az előbbi leírás sem kitaláció, a net.jogtar.hu oldalon megtalálható az egész ONAP: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200363.kor, ráadásul ez alapján kell minden óvodában elkészíteni az óvoda saját programját is.

Aktívan dolgozó óvodapedagógusként felháborít
az a tény, hogy Önnek miniszterként milyen kevés
ismerete van arról, hogy egy óvodában mi is zajlik.

El sem tudja képzeli, hogy én, és minden kolléga az országban milyen erőveszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a gyermekek mindent megkaphassanak, annak ellenére, hogy jelenleg is több száz óvodapedagógus hiányzik a rendszerből: https://kozigallas.gov.hu/publicsearch.aspx

A pedagógushiány, a rengeteg felesleges papírmunka és a megbecsülés nélküliség bűvös háromszögét most nem is nyitnám már meg, mert nagyon sokat kellene róla írnom, ráadásul úgy gondolom, hogy ezekkel is tisztában van, csak egyszerűen nem hajlandó foglalkozni ezekkel a problémákkal, mert tudja, hogy - sajnos - a legtöbb pedagógus fél, és nem fogja felemelni a szavát a rendszer hibái és működésképtelensége ellen.

Ennek ellenére, én azért szeretném hallatni a hangomat azok helyett is, akik jelenleg még nem mernek cselekedni, mert elegem van abból, hogy hülyének néznek minket!
 

Tisztelt prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr!

Ha Ön és a kormány valóban azt szeretné, hogy ez, az Ön által felvetett téma még hatékonyabban megvalósulhasson, akkor nem (már meglévő) törvények és rendeletek írásával kellene foglalkozni, hanem a rendszer működését kellene segíteni, amelyre több javaslatom is lenne:

- megfelelő udvarok kialakítása, mert sajnos sok esetben az udvarok nem megfelelően felszereltek, és csak futkározni nem elég egy gyermekeknek mozgásuk kielégítésére, a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítésére, valamint a gyermeki testi képességek fejlődésére.

- a csoportlétszámok növelésének megállítása, mert testi-lelki-mentális következményekkel járhat az, ha egy csoportban, kis helyre vannak bezsúfolva a gyermekek.

- a gyermek egészségének védelme az óvódákba szállított (vagy ott helyben elkészített) ételeken is múlik. Sok család otthon nem tud mindennek megfelelő, tápanyagokban gazdag élelmiszert biztosítani gyermekének, ezért a gyermekek fejlődése érdekében az óvodákban kellene biztosítani a gyermekeknek a megfelelő étkeztetést. Tudja mindennapos az, hogy a reggeli vagy az uzsonna csak vajaskenyér, bármilyen zöldség, felvágott, lekvár, stb. nélkül, az ebéd minőségével kapcsolatban pedig nemcsak a saját intézményemben, hanem rengeteg más helyről is panaszt hallok.

- az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása érdekében fontos lenne, ha az állam foglalkozna a dologi költségek emelésével, mert például szappan, wc-papír, zsebkendő, fogkrém csak azért van az óvodák többségében, mert a szülők minden évben, akár több alkalommal is hoznak "tisztasági-csomag" címszóval.

- a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása érdekében rengeteg intézménynek lenne szüksége felújításra, azonban az önkormányzatoknak sok esetben nincs pénzük ezt elvégezni.

- a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása pedig akkor lehetne hatékony, ha a kormány, az állam működésének minden területén megtenné a környezetünk megóvásához szükséges lépéseket, mivel például mi hiába gyűjtjük szelektíven a szemetet, amíg sok helyen a fővárosban és vidéken egyaránt bokáig áll a szemét.
 

Tisztelt prof. Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr!

Ha valóban javítani szeretne a rendszeren, akkor kérem, hogy velünk, a területen dolgozókkal vitassa meg felmerülő kérdéseit és ötleteit, mert mi látjuk át valójában az egész rendszert!

Bízva javaslataim átgondolásában tisztelettel,

Kóber György
óvodapedagógus